Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Nyaral a magyar!

2012.05.20. 16:37 packó

Lássunk csodát...nagysikerű blogom megélte a mesebeli harmadik bejegyzést. Ha másra nem is, de erre már mindenképpen büszke lehetek.

A kritikák viszont érkeznek szép számmal, amit nagyon köszönök.

Az előző irományom valóban elég hosszúra sikerült, ami maga után vonta a másik súlyos hibát. A végére már egyáltalán nem maradt energiám, sőt az igazat megvallva, már én is rohadtul untam, nem hogy Ti. Továbbá a kitűzött határidő által gerjesztett kényszer sem tett túl jót. De ahogy a mondás tartja, jó BME-s holtáig tanul, le kellett vonni a tanulságot. Szarok a rendszerességre, írok, ha jól esik. Ha már a témánál vagyunk, akkor a Kellékfeleség című film egyik legjobb jelenetét idézném: "Ha kell, kinyomom!"

Mostanában az is eléggé el veszi az időmet, hogy már jó ideje Diablo III lázban égek. Ami azt illeti, nagy a sansz arra, hogy  a játék megjelenése tovább rontja a gyakori bejegyzések lehetőségét. De nincs mit tenni, örök ifjú vagyok.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy életemben talán másodszor elkérték a személyigazolványomat egy vegyesboltban, amiért vásárolni szerettem volna egy üveg fehér bort az oldalbordám társaságában. Az oké, ha pár évvel fiatalabbnak néznek, de azért nah....Vagy a másik lehetőség, hogy NAV-osnak néztek...hát nem tudom melyik megalázóbb. Az eladónő védelmében, hogy meglehetősen jól szituált voltam, mint általában, és nem sokszor fordulok meg Siófokon.

A mai szösszenetet a Balaton déli partján eltöltött két szállodai nap ihlette.

Félelmetes, hogy 2012-t írva sem tudnak az emberek kinőni a mindenki által ismert "magyar-betegségből". Eddig úgy gondoltam, külföldre kell ahhoz utazni, hogy szembesülj ezzel jelenséggel. Példaként egy velenecei (a távolabbi) busz utazás, amikor még az autópálya előtt előkerült a májkrémes szendvics és a házi pálinka. 40-50 éves emberekről van szó.

Áááá, de nem...ezt ösztönszerűen tudjuk űzni idehaza is. Törvényszerű, hogy ha befizetünk egy utazásra, akkor vagy el kell lopnunk, vagy le kell ennünk, a magunkban jogosnak ítélt ár feletti összeget.

Az ominózus szállodában két formában jelentkeztek a betegség tünetei.

Az első a wellness szolgáltatások maximális kihasználása. De ne arra gondoljunk, hogy befizetünk egy egészségkúrára, egy kozmetikai kezelésre vagy egy levendulás relaxáló masszázsra. Nem-nem, ennél sokkal triviálisabb dolgokra kell asszociálni.

Az kevésbé zavar, ha valaki a rendelkezésre álló szaunák mindegyikét kipróbálja, mert hát Istenem, tegye...az már egy kicsit viszont bosszant, ha a tudatos szaunázást azzal teszik élvezhetetlenné 70es hölgyek, hogy a szauna üvegén keresztül a pofádba bámulva tudatják, hogy az általad benn töltött három perc már rontja az ő saját wellness élményüket.

Miután kiűzik az embert a szaunából muszáj más szórakozás után nézni. Azonban a jakuzzi szóba sem jöhet. De nem ám...a hatszemélyes pezsgőfürdő medence folyamatosan teltházzal üzemelt...azaz 8-10 fővel.

Mivel ez a szálloda külcsínre ugyan nagyon patináns, de nem tartozik a legnagyobbak közé, ezért a wellness felszereltsége sincs az élvonalban. De, mint minden ilyen hotel, rendelkezik olyan medencével, amibe beleszórtak minden jót...szerencsére nem a vendégek...legalábbis semmit nem láttam úszni a víz tetején. Volt azonban buzgár a padlóban, masszázssugár az oldalfal egyes részein és sodrófolyosó. Na...hát ezeket a extra helyeket is csak örökölni lehet. Mert nehogy már más is jól érezze magát, meg ha már fizettél, akkor az már milyen, hogy csak úszkálsz meg áztatod magad a vízben. Azt otthon is lehet a kádban vagy a lábad a lavórban körömvágás előtt.

Szánalmas, hogy csak azért kell lemenned reggel 8 óra pity-pity-re (nyitás) a medencéhez, hogy az előbb felsoroltak valamelyikét magad is ki tudd próbálni.

Ami viszont most következik, az nem más, mint egy hatalmas öngól a szállodák részéről. Azaz csak azt hisszük, hogy az...pedig ez nem más, mint egy jól kifundált hátba szúrás az üzemeltetők részéről, ahol pont a betegség másik tünetét használják ellenünk. Ez nem más, mint a svédasztal, vagy ahogy tetszik büféasztal.

Miért és kérdem szánakozva, miért gondoljuk azt, hogy ha indokolatlanul sok ételt pakolunk egy tányérra, vagy megfelelő mennyiséget 4-5 tányérra, majd ezeknek a töredékét sem fogyasztjuk el, akkor az jó?!

Ne legyünk naívak, ezzel a lépéssel nem hozzuk nehéz helyzetbe a nagytőkés szálloda láncokat. Már régen belekalkulálták a szoba árába az ilyesfajta viselkedésből adódó profit kiesést, amit tovább kozmetikáznak a 600 Ft-os ásványvízzel és a 400 Ft-os bodzaszörppel.

Ha már a pénzünk elvész legalább a tisztességünket tartsuk meg, és származásunkat ne így tegyük egyértelművé külföldön, vagy mások előtt idehaza.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://littlehorse.blog.hu/api/trackback/id/tr14527650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Spacewalkers 2012.05.29. 09:28:54

Kihagytad még az utánozhatatlan zacskózást, amiről sajnos gyorsan megismerni a magyarokat egy szálloda reggelizőasztala mellett. :(
süti beállítások módosítása