Ahogy ígértem egy hete, hát íme…jelentkeztem. Arra hamar rá kellett jönnöm, hogy ez az ígérgetés elég frusztráló, túl nagy terhet jelent. Úgy éreztem magam a kötelesség súlya alatt mintha házi leadásom lenne, ezért mostantól csak akkor fogok írna, ha kedvem lesz.
A cím, mint látjátok maradt a már korábban beharangozott, de a közel múlt eseményei majdnem átírták a forgatókönyvet. Sokáig érlelődött bennem egy másik téma, méghozzá a „Mennyire hülyék és szánalmasak az emberek”, de úgy éreztem ennek később is lesz aktualitása.
Szóval! Trend. Divat. Általános fogalmak. Ha maguk a szavak nem is, de mögöttük rejtőző jelentés mindennapjaink szerves része. Menő, nem menő? Ciki, nem ciki? A bulvárlapok és bulvár internetes "hírportálok" leggyakoribb kérdései. A ciki jelentését talán azok tudnák a legkönnyebben megfogalmazni, akik az elmúlt évben hozzájutottak egy remek kis oldaltáskához egy hipermarket lánc hathatós segítségével.
Mindannyian tisztában vagyunk a felsorolt szavak jelentésével, de szerettem volna egy kis tudományos jelleget is kölcsönözni a mai bejegyzésnek, ezért hosszasan keresgéltem az interneten (…igen…ez valóban annyit tesz, hogy „rákeresőztem”). Íme, néhány szakszerű értelmezés a teljesség igénye nélkül:
Trend:
- "az az irányultság, amerre valami változik vagy fejlődik" (forrás: www.wikiszotar.hu)
- Angol kifejezés: "fejlődési irányzat, főirány, irányadó áramlat" (forrás: www.meszotar.hu)
Divat:
- "Szokásrendszer, amely az élet külső formáit, a társas érintkezés módját irányítja és a koronként változó ízlésnek felel meg." (forrás: www.wikiszotar.hu)
- "Uralkodó ízlésbeli irányzat; az öltözködés kevésbé lényeges külsőségeit (szabást, színt, díszítést) befolyásoló, változtató, egy időben sok egyénnél megmutatkozó, jellemző, idővel változó irányzat." (forrás: www.wikiszotar.hu)
- "Ritka: Felkapott káros szokás; adott időszakban uralkodó, általánosan elterjedt hibás gyakorlat." (forrás: www.wikiszotar.hu)
- Az élet külső formáit, a társas érintkezést, de különösen a viseletet, az öltözködés módját irányító és koronként változó szokások összessége, rendszere. (www.meszotar.hu)
De mit is nevezünk mi trendnek, vagy mi az igazán "trendy"? Véleményem szerint gyakorlatilag bármi. Bármi, amire rá tudjuk sütni, hogy az.
Néhány példán keresztül be fogom mutatni, hogy mind a wikiszotar.hu, mind pedig saját egyszerű, letisztult megfogalmazásom is teljesen helytálló. Sőt talán ezek együttesen adják a tökéletes definíciót. Egy biztos: a divat elől nincs menekvés.
Első példaként vegyük talán a gumicsizmát. Pár évvel ezelőtt, ha bárki azt mondta volna, hogy a kor hölgy tagjai egymás elől fogják felvásárolni a viccesebbnél viccesebb mintázatú magas szárú gumi lábbeliket, az biztos, hogy kiröhögjük, de lehet, még jól el is verjük. De nekik lett volna igazuk...mára a földműveléssel foglalkozó lakosság második számú ismertető jegyeként (első a kapa, motorizált gazdaságban a traktor) elhíresült viselet igen is keresett árucikk, de nem a kertészeti osztályon.
Persze ne gondoljuk azt, hogy csak a gyengébbik nem körében fordulnak elő ehhez hasonló anomáliák. Gyermekkorom egyik legmenőbb ruhadarabja, a baseball sapka mellett, a színes öltönykabát. Ki ne emlékezne azokra az undorító zöld és lila zakókra, amit csak apáink és a „tanárgyerek” engedhettek meg maguknak. Annyira meghatározó szerepet töltött ez be a magyar társadalomban, hogy a kisebbség jeles képviselői még ma is ezek viselésével próbálnak beilleszkedni.
Az én életemben a divat először 10 év koromban egy távirányítós autó formájában manifesztálódott, amit követtek az amerikai háborús hős játékfigurák stb., stb., stb. Én is megtettem mindent azért, hogy ne csak a padtársam büszkélkedhessen ilyen játékokkal. Ez alatt azt értem, hogy addig hisztiztem a játékboltban magam a földhöz csapkodva, amíg édesanyám be nem adta a derekát. Lányok esetében vélhetően ugyanez a jelenetsor játszódhatott le csak az autót kicsi pónival, a játék katonát pedig a szőke görkoris műanyag csajjal kell helyettesíteni.
De ami mindkét nem életében komoly szerepet játszott, és a divat kifejezéshez leginkább kötődik, az biztos, hogy az öltözködés. Persze mondhatnánk, hogy a férfiakat ez korán sem érdekli annyira, de ez egy arcpirító hazugság lenne. Ez amúgy lehet egy célzott átformálási kísérelt a nemi egyenjogúság jegyében, aminek célja, hogy nekünk férfiaknak is 30 perc kelljen ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, melyik cipőt vegyük fel. Majd minden ruhadarabnál újabb fél-fél óra következik.
De ettől eltekintve már középiskolás éveim alatt is komoly presztízs kérdést jelentett, hogy ki hány darab márkás cuccal rendelkezik. Az más kérdés, hogy egy "egységsugarú" diák 5-6 sport-, és egy maximum két farmermárkát ismert.
Ha már a presztízs szó is elkerült, akkor folytatva a tudományos vonalat, egy újabb kifejezést szeretnék bevezetni a gondolatfolyamba. Mai új szavunk…(dobpergés)…a státuszszimbólum.
Régebben úgy fogalmaztam volna meg ezt, hogy „a státuszszimbólum egy olyan tárgy, ami nekem sosem lesz”, de a helyzet jelenleg nem ennyire elkeserítő.
Státuszszimbólum: "Olyan vagyontárgy, vagy tulajdon, amellyel birtokosa a kiemelkedő anyagi, illetve a társadalomban, vagy szűkebb társaságban betöltött előkelőbb helyzetét igyekszik nyilvánvalóvá tenni."(forrás: www.szomagyarito.hu)
Mellékesen itt szeretném felhívni a figyelmet a szakszerűen megjelölt irodalmi forrásokra. Az ember, tényleg más hibáiból tanul a legkönnyebben, vagy inkább a legszívesebben. Ha ehhez a bejegyzésemhez írnék ajánlást, akkor sokat nem kellene gondolkodnom a címzett nevén.
Kanyarodjunk vissza az alap témához.
Nem véletlenül az öltözködés az, ahol a státuszszimbólum szó fontos szerepet kap. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még komoly társadalmi rétegződést lehetett kimutatni anyagi szempontból tisztán ruha- és a cipőviselet alapján (nem támaszkodom hivatalos forrásokra, ez saját megfigyelés, ezért ha valaki a témában szakavatott, akkor most ne csapkodja a billentyűzettel az asztalt dühében). Most is sok mindent meg lehet tudni az öltözködésből, de ma leginkább a zenei stílus vagy a korosztály állapítható meg ebből (jah meg persze, hogy ki a meleg, programozó vagy építész…a felsoroltakat nem kell párosítani, mint pl. meleg építész). Én most konkrétan az anyagi lehetőségekre szeretném kiélezni ezt a megállapítást.
Bizonyos márkák annyira elérhetetlenek voltak egy időben (vagy annak tűntek), hogy a társadalmi hovatartozás kifejezőeszközeivé váltak. Ezeknek a márkáknak, tárgyaknak a birtoklása és megszerzése életünknek fontos állomásai, mint ahogy ezt egy játékfejlesztő cég, egyfajta „életszimulátor” készítésénél fel is használta. De azt gondolom, hogy a globalizációnak és a külföldi áruk beáramlásának köszönhetően (röviden, vége a szocializmusnak) ezek a márkák elvesztették ikonikus jelentésüket. A kör ezzel azonban nem zárul be, mert minden élethelyzetben lesz olyan márka vagy olyan vagyontárgy, amire ugyanígy fogunk tekinteni. Mondhatnánk, hogy ez egy végtelen folyamat, de van azért egy szó, ami a jó érzésű embereknek bizonyos szint után már „Megállj”-t parancsol, ez nem más, mint a sznobizmus. Ez azonban nagyon messze áll cikkem témájától, ezét nem is fordítanék energiát ennek értelmezésére.
Hogyan kapcsolódik az eddig elhangzottakhoz az életmódváltás? Közvetlenül sehogy. A hosszas bevezetőre azért volt szükség, hogy kihangsúlyozzam az öltözködés társadalomban betöltött szerepét. Azonban, ha valaki szerencsés, akkor már egy túrkálóban is hozzájuthat olasz divatmárkákhoz néhány ezer forintért. Azonban minden korban szükség van státuszszimbólumokra. Ijedségre azonban semmi ok! Ezeket a társadalom magának generálja. Lehet az egy drága óra, egy e-book, egy krokodilos logóval ellátott cípő, egy félig megevett almával díszített laptop vagy okostelefon. Egy ilyen vagyontárgy azonban csak addig szimbólum, ameddig csak néhány ember mondhatja magáénak. Ahogy terjed, úgy veszíti el fényét és válik kevésbé érdekessé. Példának itt van az előbb említett érintőképernyős mobiltelefon. Döbbenetes, hogy amíg néhány éve alig láttál 1-2 darabot belőle az utcán, addig ma már minden ötödik ember a buszon, azon játssza az Angry Birds-öt (még most kérnék elnézést a termékmegnevezésért). Mindezt úgy, hogy a márka a luxuscikkek listáján szórakoztató elektronikai vonalon legalább 10 éve az elsők között van. És egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez azért van, mert jobban élünk, mint négy éve. Egyszerűen ettől válsz annak a társadalmi rétegnek az elismert szereplőjévé, amihez tartozni akarsz. Persze mindig jön egy új széria, ami még a korábbinál is drágább, így ez a lánc nagyon sokáig fenntartható.
A ruhák és cipők hegemóniájának azonban érezhetően vége. Helyüket átveszik az elektronikai cikkek és - most néhányan fogják be a szemüket- a testmozgás. Cikkem valódi témája az, hogy párhuzamot vonjak az öltözködés, mint korábbi státuszszimbólum és mint anyagi lehetőségek kifejező eszköze és a jelenleg egyre népszerűbb fitneszközpont látogatás között.
Fiatalabb koromban rengeteget sportoltam: foci, kézilabda, floorball, kosárlabda, asztalitenisz stb. Gyakorlatilag minden, amihez labda kell és amire egy vidéki kis faluban lehetőség nyílik. Az egyetemi élet azonban, mint sok mást, engem is megváltoztatott. Elhiteti veled a környezeted, hogy a püffedés, az egész napos film nézés és e közben pizza zabálás és a sörhas menő. Ennél a példánál is érezhető, amit az elején mondtam: minden olyan dolog lehet trendy, amire rá tudod sütni, hogy az. Vagy, hogy mást ne is említsek, ott van a kisvidéki (bláááhhh). Szintén egy jeles képviselő a már említett nagy tévedések sorában. Átkozom azt a napot, amikor egy forró nyári estén a gondolata is megfordult a fejünkben, hogy azt a förtelmet igyuk. De a társaságnak akkor meg volt az ereje ahhoz, hogy még ezt is követendő példaként állítsa be, és így mérgezzen meg százakat. És a mérgezést nem viccnek szántam.
Rá kellett azonban ébredni, hogy az úszógumi és a toka mégsem olyan király dolog, főleg azért mert már mindenkinek volt. Térültünk-fordultunk és hirtelen a súlyzók koccanására és a szakadó izomrostok hangjára lettünk figyelmesek. Beköszöntött az izomkorszak! Egyre gyakrabban és egyre többen kezdték el látogatni a kondicionáló termeket, ismertebb néven „lejártak gyúrni” Életmódváltás?! Nem hinném. Egy újabb kreált státuszszimbólum. Egy ilyen terem gyakori látogatása, nem kevés pénzt emészt fel, így teljesen ideális a ruházkodás korábbi tisztségének betöltésére.
Hölgyek estében ugyanez lejátszódott. Szép számmal fogynak a fitnesz bérletek. Persze a folyamat nem teljesen ugyanaz, mert velünk ellentétben, a nők a divat kedvéért sosem hagynák el magukat. Nem könnyű bevallani, de igényesség tekintetében valószínűleg nem a férfiak az evolúció prototípusai. Ettől függetlenül az tagadhatatlan, hogy az otthoni vagy a termekben történő „fittizés” felkapottá vált. Amíg korábban sokan azzal nyugtatták magukat, hogy nincs idejük a mozgásra, mert fáradtak, messze van a futópálya, inkább megnézek még egy részt az aktuális sorozatból stb., addig ma már vidáman járnak az emberek kocogni vagy kevésbé vidáman, de izzadnak az „insane cardio” gyakorlatok közben.
Azonban véletlenül se gondolja azt bárki, hogy ezzel nekem bármi problémám lenne. Egyáltalán nem fontos, hogy mi a kiváltó ok, vagy mi a motiváció akkor, ha valaki arra vállalkozik, hogy foglalkozik az egészségével. Mindegy, hogy magadnak, vagy a barátodnak/barátnődnek akarsz jobban tetszeni, vagy csak azért jársz el súlyzózni, mert a haverjaid is járnak, vagy mert a barátnőd leadott 1,5 kilót és ez versenyhelyzetet teremt. A rendszeres mozgást és a tudatos életvitelt sosem kell magyarázni. Az sem számít, ha ezt az aktuális divat hatására tesszük. Ez nem egy „felkapott káros szokás”, mint egy időben a dohányzás, ez a divat egyik legszerethetőbb terméke.
A veszélyt viszont abban látom, ami sajnos már most is érezhető. Először a gyúrás volt a menő, meg a feszülős S-es póló. Ezt szépen lassan felváltotta a „cardio”, a "spinning" majd a TRX, stb…Én nagyon bízom benne, hogy mindig ki fognak találni újabb és újabb alakformáló edzésprogramokat valami szépen csengő névvel, mert attól félek, ha egyszer ezek elfogynak, akkor a társadalom új státuszszimbólum után fog nézni…és abban szinte biztosak lehetünk, hogy a következőt nem az egészséges életmód területén fogja keresni.
Ennek a több oldalnyi sületlenségnek az üzenete röviden ennyi: Ne engedjük, hogy a mozgás divattá váljon!
